2014-ben, a Frankofón filmnapokkor kezdődött. Baráti társaságunk jórészt egészen kora negyvenes tagokból áll, mindenki dolgozik, ezer felé szalad, ki gyereket nevel, ki karriert épít, ki a kettőt együtt, így jóval ritkábban találkoztunk, mint szerettünk volna. Gyakran hetek, hónapok múltak el anélkül, hogy a virtuális világon kívül élőben is összejöjjünk.
Egy szombat délutáni mozizás után beültünk enni a Jelen-be a Blahánál (Jelen bisztró) és annyira jól éreztük magunkat, hogy megbeszéltük, csak úgy lehet összehozni az ilyen alkalmakat, hogy jó előre megbeszéljük a találkát, és mindenki úgy tervezi az életét.
Az ebéd ötlete onnan jött, hogy mindannyian szeretünk finomakat enni, főzni, új dolgokat kipróbálni és felfedezni. Nem tudtuk eldönteni, hogy étterembe menjünk vagy valaki otthon lássa vendégül a többieket, de úgy alakult, hogy az esetek 90 %-ában az éttermet választjuk.
Az ebéd ötlete onnan jött, hogy mindannyian szeretünk finomakat enni, főzni, új dolgokat kipróbálni és felfedezni. Nem tudtuk eldönteni, hogy étterembe menjünk vagy valaki otthon lássa vendégül a többieket, de úgy alakult, hogy az esetek 90 %-ában az éttermet választjuk.
Az ebédklubos ebédek fő szabály szerint havonta egyszer, szombaton vannak és minden alkalommal más ember választ éttermet, amelyet névhúzással döntünk el: a neveket egy papírra felírjuk, beledobjuk egy sapkába és valamelyik gyerek (rendszerint Panni) kihúzza.
Az eredeti ebédelős csapat öttagú volt, Andi, Feri és kislányuk, Panni, Ági, Viki és vőlegénye Ádi. A csapathoz nagyon gyorsan csatlakozott Móni, illetve időről időre részt vesznek az ebéden Ági unokahúga (Fanni) illetve Viki unokahúga (Hanna). Az ebédklub 2015 márciusában 2 új taggal, Dettivel és Péterrel bővült.
Az első ebédelős helyszínválasztás joga Andit illette meg, ő a budai Jardinette éttermet (Jardinette étterem) választotta, 2014 tavaszi éttermi hét keretein belül. Az értékelés jogát át is adom neki, így a következő bejegyzésünk rögtön "vendégszerzős" lesz.
